Az embertársainkkal való együttélés, de egyéb boldogulásunk feltétele is, hogy az alázatosság legyen az egyik fő erényünk. Nem arról a hozzáállásról beszélek, ami azt mondja: "Bocsánat, hogy megszülettem, ígérem többet nem fordul elő... Bocsánat, hogy élek, majd igyekszem nem elszívni előled a levegőt." Nem, ez egy hamis alázatoskodás, ami nem egyéb, mint a büszkeség álcázása.

Az alázat egy olyan tulajdonság, ami az élet minden területén nélkülözhetetlen ahhoz, hogy együtt tudjunk élni embertársainkkal. Már az ókorban is látták az alázatosság jelentőségét. Egy ógörög nyelven íródott írás szerint, az alázat alatt azt érthetjük:
"Alacsony, a normális szint alatt lévő" illetve: "szelíd, kedvesen engedelmes, alázatos" 
Az alacsony alatt nem az illető testmagassága értendő, hanem az, hogy nem akar kiemelkedni, fölémagasodni másoknak. Azt a hozzáállást tükrözi, ami a normális szint alatt marad, azaz, nincs olyan ambíciója, hogy a többiek fölé magasztalja magát. Szelíd és engedelmes marad.

Ezeket a tulajdonságokat érdemes magunkra ölteni úgy, mint egy ruhát. Ennek a "ruhának" mindenképp olyannak kell lennie, amit látnak az emberek, és megkülönbözteti azt, aki hordja. Ha már, az ókornál tartunk, talán a rabszolgák kötényével lehetne párhuzamba állítani, ezt a "mindenki által látható ruhát". A rabszolgáknak egyedi viseletük volt azért, hogy a ruházatuk alapján is fel lehessen ismerni őket.
Az alázat is olyan, mint a szolgák köténye; jellegzetes öltözet, ami elárulja viselőjéről, hogy szolgálni, és nem uralkodni akar. Amint azt említettem, az alázat egész életünknek az alaphozzáállása kell, hogy legyen, de három területen egészen biztosan. Bővebben: http://www.megoldasok.hu/cikkek/cikk_alazat.htm