Ahelyett, hogy hibáztatod magad, próbáld megérteni, miért döntöttél úgy ahogy. A jelen pillanatban mindig aszerint döntünk és cselekszünk amit a leghelyesebbnek tartunk. Gondold át, hogy mért tartottad ezt helyesnek, mit gondoltál mi fog történni, változni mit akartál elérni, mért érezted úgy h ez a leghelyesebb döntés. Magadra sose mond, hogy hülye voltam vagy fasz voltam. Mert nem. Abban a pillanatban azt gondoltad, hogy így a legjobb. Kérdezd meg magad miért? Értsd, meg, gondolkozz el rajta.. a legfontosabb, hogy megértsd magad a döntéseid mögött. Ha lezárod annyival, hogy hülye vagyok, akkor nem érted magad és újrta meg újra elköveted ugyazt a "hibát".

Jó döntést hozni meg úgy lehet, hogy ha mérlegeled, hogy mi a legjobb nekem és azoknak akiket a döntésem érint? Ha mindenki boldog, az a helyes döntés.Ezért fontos megbeszélni pl a másokat is érintő döntéseket.

Persze ez nem csak fekete és fehér, de elég közel áll ahhoz, ami.

*******************************************************************************************


Instead of blameing yourself, try to understand why did you make the decision as you did. In the present moment, we always make the decisions as we think is the best. Think about why did you feel that your decision is the best option, what did you expect will happen, change, what did you want to get from this?
Never say to yourself that I am stupid, because you are not. In that moment you tought that your decision is the right. Ask yourself why? Think about it, and understand. The most important is to understand yourself behind your decisions. If you say I'm stupid and that your answer to your "bad" decisions, than you will make the same again and again. 

And to make the right decisions you have to look what is the best for me and the people who are affected in the decision. If everyone is happy, than you have the right decision.

(Of course is not black and white, but close enough to describe it)

Az.feltánik.ha.problémád.van.napokig.tudsz.rajta.götrődni.
de.az.ritkán.tűnik.fel.ha.nincs.problémád.
Sokkal.erősebbe.hat.rád.ha.bajod.van.mint.annak.az.öröme,
Hog.nincs.bajod.
Pedig.amennire.erontj.a.kedved.valaminek.a.hiána,
Akkor.az.lenne.a.logikus.hog.a.megléte.meg.annivl.növli.a.boldogságot.

Csak.itt,az.a.gond.hog.a.nulla.az.ott.van.hog.nincs.bajom
tehát.ha.van.az.egből.minusz
De.ha.nincs.akkor.az.csak.normális.

Ezt.a.mércét.kell.felgogni.és.lejjebb.nomni.ahol.
még.a.kis.problémáktól.is.még.a.pozitívba.tartozol.amíg.legvégül.
lenomod.a.legaljra.ahol.nag.problémákkal.is.de.boldog.tudsz.lenni.

Ha.tisztában.vag.a.lehetőségeiddel.és.az.lehetséges.amit.lehetségesnek.akarsz.
A.te.világodban.mindne.úg.alalkul.ahog.te,elképzeled.Csak.hinned.kell.benne.

Ettől.alapból.boldog.leszel.Úg.érzem.én.írom.az.életem.

Izgalmas.és.boldog.

Bele.gondoltál.már.valaha.hog.mit.jelent.konkrétan.az.alkalmazkodás?.
Azt.hog.kicsit.hasonulsz.a.másik.ember.szokásihoz,mert.ahhoz
hog.alkalmazkodsz.hozzá.zt.jelenti.hog.gondtalauul.egütt.élsz.s.mozogsz.vele.
Tehát.a.sajátoddá.formáltad.és.mostmár.a.te.életedben.is.az.úg.van.rendben.

Ha.valaki.alkalmazkodó.képes.azerősen.pozitívan.hat.a.kapcsolatra.

Először.is.a.laptopomról.vagíok.és.pár.betű.beleértve.a.spacet.is.nem.máködik.úgíhogí.íg.fogok.írni.

Boldognak.boldog.vagok,de.nem.teljes.Mert.hiánzik.a.Bence.Vele.akarok.lenni.
Az.a.vágam.hog.egütt.vagunk.és.szeretjük.egmást.mindenekfelett.
Mással.nem.is.akarom.és.nem.is.tudom.elképzelni.
Örökké.bennem.lenne.az.érzés.hog.nem.azzal.vagok.akivel.akarok.akivel.lennem.kell.akivel,összetartozunk.és.aki.én.vagok.
Bence.én.vagok.
Olan.ha.nincs.velem.minhta.én.nem.lennék.teljes.magam.
Megölelni.
Csak.tudni.hog,a,közelemben.van.
Uganolan.mint.amikor.egedül.vagok.
Nincsenek.feszéleim.mellette.
Ő.is.én.
És.szereti.amilen.vagok.

Ma megérintett Agapé csókja. Elárasztott meleg édes hulláma, átárasztotta a testem, de nem porcikáról porcikára, hanem teljes testi egészemben. Úgy érzem törhetetlen vagyok, és boldog.

Igazából nem az bánt, amire gondolsz... hanem hogy azt mondtad: Válogatós vagyok. (csajok terén) és ennek vagy megfelelek vagy nem. ÉS ebben a helyzetben szemrehányásnak hangzott, hogy figyeljek oda, mert te nem jársz akárkivel.. (olyannal aki pukizik..? Isten ments! És ehhez csak mellékes amit tegnap mondtál.. hogy még az alakom se tökéletes)

Valszeg nem így értetted a szót, hanem finnyást akartál mondani.. de akkor, hogy is van tovább?

Mondom,ezt nem tudom mire vélni.. te: én sem. És lezárva.. elmentél.. meg sem beszéltük. Neked nincs bajod, sérelmed, akkor minden rendben. Mert a mi fogalma nem született meg benned. Ha nekem van bajom, problémám, az a mi bajunk és problémánk. Vagy én mondom helytelenül? Ha te beteg vagy és én nem akkor nem foglak leszarni. Ha kupi van a szobában, de az az én kupim akkor az a mi kupink. Vagy tévedek? Lakótársak lennénk? Beszéljük meg.. Lehetünk azok, csak találd ki mit akarsz és törekedj rá, hogy úgy is tűnjön ahogy döntesz. És beszélgess velem...

:'(

Mi van?? Okés okés, nincs topmodell alkatom, bele egyezek, de azért szégyellnem sem kell másfél kiló a különbség a mostani és az általános alakom között. Sok lány akarna így kinézni mint most én.  Szerintem még vonzó is és igazából semmi kifogásolnivaló nincs rajta. Aztán viccelődöm, hogy csomószor pukiztam előtted titokban. Erre szinte kiakad.. teljesen. mondom jajj ne már ez természetes. Jó de akkor sem akarom tudni. Mondom nincsenek túl nagy elvárásaid? Válasz: Válogatós vagyok. Még kajában is. Mondom,nem ezért nem volt eddig egy barátnőd sem? Senki sem elég jó neked? Bazdmeg lightosan légyszíves!! Mondom ezt nem tudom most mire vélni. Hát én sem. Ha nem vagyok elég jó ne húzzuk tovább.. Nem akarok folyton azért küzdeni, hogy megfeleljek. Egész nap rágtam magam.A belső mit sem számít ha már külsőleg nem tetszem meg a természetes folyamataim is zavarnak. Hogy mondhatsz ilyet, hogy válogatós vagyok.. Fentről leszól a herceg, hogy kevés vagyok neki. És vigyázzak mert válogatós.. Remek. Kiváncsi vagyok, hol találsz egy sosem pukizós fitness modell alkatú hölgyet aki annyira oda lesz érted mint én. Egyre kevésbé becsülsz meg... és ezt érzem is.

2,hónap.mindig döntő dátum..

Ebayen eladok dolgokat, regisztrálok az orvoshoz, eladom a macskám, yogázni megyek, vért adok, dolgozom, randizok, olvasok.

Forró csókod égette a számat,
Minden éjjel új reménnyel várlak.
Érted szívem újra-újra dobban,
A szerelem lángja fel-fel lobban.
Csókodtól én elvesztem ez eszem,
Ha Téged látlak gyorsan ver a szívem.
Ha elengeded kezem felemészt a bánat,
Tudnod kell,csak Téged imádlak!

Bízzunk abban alapból, hogy az ember őszinte. Az, hogy jársz valakivel, kapcsolatban vagytok, az nem csak egy szeretetet kifejező állapot megmutatása hanem egy olyan project, amit mindkét fél sikeresen akar futtatni. Mintha egy vállalkozás lenne, ami eleinte, lehet, hogy nehéz,hullámvölgyekkel, bizonytalanságokkal, kell pár év míg beindul, de van egy pont, ahonnan már nem kell aggódni az elegendő bevételek miatt,megnyugodhatsz, de még akkor sem veheted fél vállról, mert amit addig megtettél érte, azt ez után is meg kell, különben pillanatok alatt tönkre mehet az egész,De az ilyen közös vállalkozásnak addig van értelme,amíg mindkét fél ugyanannyi energiát ad a dologba és akkor közös marad, nem lesz belőle az, hogy ez az enyém, mert én többet teszek bele, tehát nem lesz az, hogy a másik az enyém, mert megküzdöttem érte, hanem közösen leszünk egy. Akik össze tartoznak.

Durva azt felfogni,hogy nem kell szakítani. Régen mindig azt mondtam, hogy majd ha már nem járunk babla.. meg kiváncsi vagyok meddig leszünk együtt. De belegondolva az is megeshet, hogy nem kell szakítani.. Ez egyenlőre nagy falat nekem felfogni. Egy ember mellett sokáig.. örökké. Régen az által, hogy sűrűn váltottam a kapcsolataim, megismertem 1000-féle embert. És most megismerek egyet. Annyira amennyire saját magam is ismerem. Több időt fogok kapcsolatban élni, mint az eddigi összes évem. Hihetetlen felfogni. És arról szól az életünk cselekménye, hogy megtaláljuk azt, aki mellett tudunk és akarunk élni. Ebből a szempontból olyan faszság elrontani a kapcsolatokat a hűtlenség miatt. Ha meg másra vágyunk, akkor beszéljük meg, ha menthetetlen akkor inkább szakítsunk nem? Fő az őszinteség. 

És azok a félelmek, hogy nem mertem elmondani, mert tudom, hogy mennyire bánt vagy nem akartam, hogy veszekedj velem, ezek mind elkerülései azoknak a következményeknek, amiket én okoztam. Ha már megtörtént, vállaljuk fel, beszéljük meg, valószínűleg a reakció gyanúnk beigazolódik, de hát attól még, hogy elkerülnénk a veszekedést, attól még megtetted amit tettél, csak gyáván, alattomosan és Istent játszva, hogy megtehetsz bármit következmények nélkül.Egyébként meg egy kiabálást mindenki kibír. Készülj fel rá, sírásra is, de mi a legrosszabb ami történhet veled? Az, hogy elhagy. De ezt titkon te is akarod csak félsz tőle nem? Hiszen nem csaltad volna meg ha tényleg vele akarnád leélni az életed. Ha meg nem akarod, akkor ne játszatok egymással,tisztázd le az elején, hogy ez egy sex alapú kapcsolat, vagy csak egy átmeneti elvagyogatás, szó sincs itt örök együtt léttől.Vagy ha az elején nem tudod, akkor amint erre rájössz, beszéljétek meg. Minden az őszinteségen múlik.

Érzem, hogy a stressz nincs jó hatással se a testemre, se a gondolkodásomra. Nem érzem magam biztonságban, úgy érzem, mintha üveg szilánkokon lépkednék és ahol pihentetni tudnám picit a lábamat, ott sem szívesen ápolják a sérült lábam, csak hagyják, hogy pihentessem amíg szükséges, aztán húzzak tovább az úton sebesülten. Az lenne a legjobb tudom, ha nem kéne a pihenőre menjek, hogy ápoljanak, de így hozta a sors, belekerültem a szilánkos föld közepébe, muszáj elmenjek a pihenőbe, ahol amúgy is szívesen tölteném az időm, miért ne lehetne lelkesen és boldogan felfogni, hogy ott vagyok, ahelyett, hogy szánakozva, megvetve és rossz érzéssel tűrik. Ha mindez boldogan történne, hamarabb felépülnék, mert nem kéne újra meg újra szilánkos úton járjak. Csak tovább stresszelek, hogy ott nem vagyok a jó helyen.

Elmegy a kedvem mindentől.. Még magamtól is

Csapjunk a lecsóba!! 

Sírok.. és mostmár félek is. Mi lesz most?... és kurvára szégyenlem magam..mindenért :'(

Fogyok,.. most már 57 alatt vagyok.. hogy pontosan hol, azt nem tudom. 

Olvasok egy könyvet,az éhezők viadalának a második része...eszméletlen izgalmas. Kedvenc könyv lesz belőle :)

2011.júni.19

Szia remélem emlékszel rám  Nagyon aranyos lánynak látszottál amikor paintballoztunk ,gondoltam megkérdezem,hogy nincs e kedved valamikor meginni valahol valami vagy csak egyszerűen beszélgetni?

Emlékszem... dehát hogy-hogy ilyen megkésve? Egyébként van kedvem...

Kapcsolat Kezdődött: Júni 25 körül. (találkozásunktól számított 1-2héten belül)

2011.júl.16
Találkozzunk. Ne csak akkor szeress ha pörgök és repdesek az örömtöl. Szarul esik.  pedig ha tudnád mit érzek.. Jó éjt! (két-három hétre kapcsolat kezdete után)


2011.júl.19
Nagyon szarul vagyok.. Szar este. Éhes is vagyok és folyton felkelek.remélem tejól vagy. További jóéjt

Ne hívj mindig vakondlánynak. Nem túl személyes annyira nem szeretem.. Itt spontán villámlás van. Hirtelen esõkkel. Most alszom, de tuti felfogok ébredni..jóéjt

2011.júl.21
 Képzeld! Elõbb környékezett meg egy 42 év körüli fickó h mi van szivem? Nem tudsz felállni vagy vársz a gyógyszertárba? Megint itt volt. Hívott h menjek vele. Mért hagytál egyedül ilyen sok idõre?

2011.augusztus.2
élőbe megbeszéljük jó? mennem kell

2011.augusztus.16 hajnal
azért a napi egyet elvárod.. (khmm..)
- én nem akarok soha többet úgy,hogy nem élvezed
de akkor feszült leszel...nincs ilyen

-leszarsz?
Fáj baszki a hátam a vállam, a lábam
-Adjak rá puszit?
NE NE!! Had menjek már
-csak egy perc van hátra!
kérlek basszameg!
-jóó takarodj! :)        

2011.augusztus.16
"Bármit is adsz egy nőnek, ő még jobbat csinál belőle. Ha élelmiszert adsz neki, finom ételt készít, ha lakást adsz neki, kényelmes otthont varázsol, ha spermát adsz neki, ő gyereket szül. A nő mindent megsokszoroz, és tovább fejleszt. Ezért, ha te sz*rsz a fejére, biztos lehetsz benne, hogy egy tonna sz*rt fogsz visszakapni... :DDD

Alig várom, hogy szép lassan építsük a kapcsolatunkat.. kiváncsi vagyok mikor fogom úgy érezni, hogy 100%osan bízok benne. Hogy dadogás és félelem nélkül mondok el neki bármit...

Elment  a kedvem az írástól. 

Sose fogok tudni leszokni a hajrágásról.. de hullik a hajam meg száraz, szal le kéne,de annyira jó érzés. Imádom!!

El sem hiszem, hogy túl vagyok végre ezen a fogazáson. Tegnap volt a műtét, egyenlőre nem duzzadt meg az arcom. Furcsa érzés, meg nehéz mert nem használhatom fogként, ami most van, nem tudom, hogy fogok enni, mert pont mindkét oldalon van. Nagy stressz kő esett le végre a szívemről. 

Annyi időm van, mint a tenger. És nem tudom hasznosra fordítani. Csak lézengek nap-mint nap. Nincs kedvem semmihez. Nincs motivációm. Egyedül már nem tudom magam annyira feltalálni, mint régen. 

Átmegyek a nagyszüleimhez. Csináljanak nekem pépes kaját és sajnáljanak és szeressenek. Vagy anyához, ő is csinálja ugyanezt. Mindenki szeressen most engem, mert önmagam hőse vagyok!! Basszus.. én és a maci végigcsináltuk ezt a hülyeséget.. akárkivel beszéltem erről csak jött a laikus faszságaival, hogy jajj ne viccelj már, nem kerülhet ennyibe, meg milyen klinikára mész te? Luxus? Igen basszus drága volt, de a legolcsóbb változat is 180 ezerrel olcsóbb, és az olyan amit kb 2 éve fejlesztettek ki, hosszú távon nem tesztelt, és ki tudja ki az orvos aki berakja stb.. Ami nekem van az a techika csúcsa, és már 20 éve használják. Az orvosom végzett orvosokat tanít szakosodni, látszik rajta, hogy imádja a munkáját, csak úgy kedvtelésből megcsinálta ingyen a már 10 éve törött metsző fogam. Bár gondolom kicsit meg is sajnált, mert egyedül mentem mindig hozzá, egyedül beszéltem meg vele mindent, a műtétre meg rózsaszín felsőben egy macival a kezemben mentem. Szal mindenki támad a hülyeségeivel, hogy nem e lehetne olcsóbban. Nem egy órát töltöttem azzal, hogy keressek erre megoldást, hanem egy teljes hónapot. Meg kitalálni, hogy hogyan fogom fizetni, az is sok sírós napot okozott.. Nem tudtam elhinni, hogy miért kell nekem ilyennek bajlódnom? Miért kell közel egy milliót kidobnom? Másoknak minden rendben a fogaival, de nekem miért hiányzik két csontfogam? Sokáig tartott, míg elfogadtam, hogy másokat pl azzal ver a sors, hogy nincs lába, nem tud beszélni, meghal az anyukája, engem meg valaki a múltban elátkozott, hogy legyenek csúnyák a fogaim. De az orvoslás közbe szólt és tádá, tökéletes mosolyom van!

Ha kicsit beképzeltnek tűnök itt, az azért van mert magamat próbálom támogatni. Azért ezt nem volt semmi végig csinálni...

Ha valamit úgy látsz, hogy nagyon nem megy, nem tudsz kilábalni belőle, nagy levegő, nyugi, eddig is mindenen túl jutottál, minden rendben, ezen is valahogy túl jutsz.

Vegyesen alakulnak a dolgaim. Fiú és lány között nincs barátság. Most értem el oda, hogy ezt végérvényesen is belátom. Lehetünk haverok, kedves ismerősök, de legjobb barátok semmiképp. Mondhat bármi bármit, sokadik tapasztalatom mutatja, hogy ilyen nincs.

Nem vagyok álmos, nem tudom mit csináljak. Nincs kedvem egyedül lenni. Nincs is kedvem semmihez. Holnap sincs. 

Hullámzik a víz, egy hajóban evezünk, de ha partot ér, vajon útra kelsz e újra s ha igen akkor azt az én hajómmal teszed e majd? Miért álsz meg egyáltalán ahelyett, hogy a végtelenségig, csak hajóznál velem? És ha engem sodor el az ár? Hiába kötsz ki, ha egyáltalán kikötsz.Veszélyes partot érni. Csak az utazás számít? Mindegy milyen hajóval?

A csillagok alatt fekve
Te jutottál eszembe
Mintha itt feküdnél mellettem
Érzem a kezed a kezemben.

Sötétben csak a sólámpa fénye ég
Húzódj közelebb, ölelj, szoríts még
Lágy csókkal illesd meg nyakam
Súgd a fülembe, hogy szeretsz, halkan.

Mintha ez a nap az utolsó volna
Úgy vágyom édes csókodra.
Nem azt akarom, hogy megtörténjen bárhol
De ez a pillanat, csak téged hiányol..

Vettem ma neked egy meglepit. Vagyis konkrétan magamnak, de magam álltal neked. Nem hiszem h értékelni fogod. :( Nem értékelsz semmit sem mostanában.. legalábbis kimutatva nem :( Lehet meg se mutatom :( Remélem azért megdicséred majd. Majd..

Szeretek inni. Vagyis nem is tudom. Most már nincs olyan hogy átmegyek valakihez és jól érezzük magunkat magunkban.. Muszáj valamit csinálni. Régen mindig játszottunk.. kitaláltunk valamit. Most már nem játszunk. De attól még ki kell találni valamit. Nem kell mindig inni vagy ilyesmi, de valami programot kell csinálni.. különben mi történik? Egyedül érdekesebben telik az időm, mint ha ketten szenvedünk... Kell a program. 

Hiányzik az érzés, hogy oda legyek valakiért. Vagyis oda vagyok, de nem érzem úgy, hogy felhőtlenül oda lehetek. Úgy érzem mintha mindig kicsit pofán vágnának, akárhányszor mondok valami érzelgősebbet. a Tudat alattim korhol:
-Wiki.. nem látod, hogy őt ez nem izgatja? Minek idegesíted ezekkel a faszságokkal amik eleve csak fikciók.-
-nem azok,-mondom neki, de vitatkozik velem, hogy akkor-
-miért nem kapok én is ilyeneket anélkül, hogy kezdeményeznék? Miért csak reagálások vannak és indítványok sosem?
-mert első vagyok.. még fura neki-mondom én
-Nem fura neki. Csak kedvel.. de túlspilázza.
-Nem. Tudom, hogy tényleg szeret- hitegetem magam
-Tudod, hogy nem tudja mi az, hogy szeretni.
-Ez faszság! Érzi amit érez és én hiszek neki. Sőt. Érzem is, ha velem van.
-Ha veled van..-teszi hozzá a kis mesemondóm
-De velem lesz és minden rendben lesz.. Addig meg..-
-Addig meg hitegeted magad mi?
-Addig meg hiszek benne.-és megnyugodott mosollyal a arcomon elcsitítom a kis kötekedőt...
Még gondolkozom ezen egy picit, vissza olvasom a párbeszédet és tudom, hogy minden a legnagyobb rendben. Mindig megrendülök, ha úgy érzem beleszerettem valakibe. Mindig úgy érzem én sokkal jobban oda vagyok  a másikért mint ő értem. Múltkor majdnem azt mondtam,hogy ennyire még senkit se... de tudom, hogy csak elragadott a hév. És minél jobban leszarnak, annál inkább érzem, hogy szükségem van rá. Tudom, hogy ez fordítva is így működik, és én szoktam lenni, aki leszarja a másikat, csak, hogy felerősödjenek benne az érzések, de egyszerűen nem tudom őt leszarni.. minden percben az enyémnek akarom tudni minden szavát, mozdulatát, lélegzetvételét, örömét. Minden egyes percben..

Írni akarok. Ne felejtsem el: Azúr kannás, meg volt még valami amire basszus nem emlékszem..

Most épp szörnyű itthon. Nem akarok kimozdulni a szobámból, mert ez az egyetlen hely, ahol jól érzem magam. A Konyhában ha egy dolgot is nem oda teszek, ahova való, vagy nem akkor, amikor kell vagy bármi, akkor jön a már 70 éves fejjel gondolkozó berökönyösödött nővérem, és hisztizik minden faszságon. A mosogatóban volt egy csomó rízs, én főztem én hagytam ott, de ahelyett, hogy ugyanannyi mozdulattal kidobta volna a kukába ő inkább kihalászta és rábaszta a pultra. Mondom ezt mért raktad ide? Rám se néz, meg se szólal, akár csak egy 5 éves. Szörnyű vele lakni. Vannak ilyen hülye beteges mániái, finnyás, ő nem iszik más után, kesztyűben mosogat, papucs kell mindenhova, külön tisztálkodó szerek, nem ül le a wc-re. Ezzel mind nem lenne bajom, ha ellenkező esetben nem vetne meg téged. Nem kicsit hipohonder és folyton fertőzéseket kap, gondolom már ilyen bebeszélt módon. Ilyenkor olyan bunkó, egyik pillanatról a másikra egy kis kosztól, vagy lehet felőlem nagy és undorító kosz is, de ez nem normális, hogy mérges legyél tőle, rábaszd kb a másikra, agresszív és utálatos legyél. Aztán. Azt hittem ez változni fog, de bármi van, én vagyok az első akit elő álltanak. Ha bekapcsolva marad a főzőlap, kérdezés nélkül rám kenik, mikor mondjuk nem is főztem. Mi ez emberek?? Ha meg egy kis segítség kéne, hogy légyszi vigyél már be Pestre mert nincs bérletem és a jegyek feleslegesen kurva drágák, semmi részvét csak én vagyok a követelőző fasz, hogy hogy juthat ilyen eszembe, hogy megszakítom az életritmusukat. Kiábrándító. Szívtelen és nem értem mért kell egyáltalán bármikor is így beszélni egymással? Mi a szarra jó? Csak dühöt szít. Szerintem nem vagyok már gyerek. Most érzem, hogy visszanyomnak a gyerek helyzetbe és rohadtúl nem élvezem. Meg ne elemezgessetek a nap 24 órájában. Most keltem egy órája és azóta 3szor megkaptam, hogy mi ez a kedvtelenség, mi van az arcomon, és jönnek a kötelező beszélgetések. Ha kedvtelen vagyok nem egyértelmű, hogy nem akarok csevegni? Érdemi beszélgetést meg olyan ritkán hallok. Hagyjatok a miujság itt ott, ez az kérdésekkel. Ha valamit megakarok osztani megfogom. Csevegni meg kicsit sincs kedvem. Nézz már rám. Jó beszélgető partnernek tűnök épp? Nem.. akkor ne próbálj meg azt csinálni belőlem, hanem hagyj békén. Esetleg belegondolhatsz mért vagyok kedvtelen. Egyszerre vagyok két pozícióban. Egy csomó faszságot egyedül kell megoldanom, ez így rendben is van, megoldom had legyek felnőtt, ne segíts. De akkor kurvára nincs jogod ezek után még mindig gyerekként kezelni, vagy ha igen akkor meg segíts a többit is megoldani. Senki egy szemernyit nem törődik azzal, hogy én most elköltöm minden még nem is létező pénzem, rohadtul nem marad semmi nyaralni és ahelyett, hogy beszélnénk erről, fesztült vagyok tőle, mindenki becsukja a szemét, hogy most nem tud segíteni, de emberek.. nem csak anyagi támogatás van hanem lelki is. Esetleg levehetnétek egy nagy zsák szorongást a vállamról és legalább beszélhetnénk róla. Annyira érzem, hogy elakarok költözni. Elegem van a fehér falú szobákból.. rohadtúl hangulattalan és nem akarok Fehér hálószobát. (Angliában eddig csak abban voltam)

Mintha üldözne a múltam, hogy felejtsem végre el. Ma is bejöttem a házba és hallom, hogy valami nagy leesik valamiről. Gyorsan benéztem nővérem szobájába de nincs itthon, be a konyhába de ott se történt semmi. Végül ijedten feljöttem a szobámba, ahol látom nyitva van az ablak, majd tekintetem a földre meredt, minden száraz virágokkal van tele, leesett a huzattól a fonott vázám, amiben azokat a rózsákat tartottam, amiket még volt barátaimtól kaptam. Volt benne vagy 20. És most négy kivételével, mind széttörve hever a padlón. Egyszer barátnőm azt mondta, a rózsa az állandóságot jelképezi. Akkor nem törődtem vele, ugyanúgy gyüjtögettem őket, de most végleg kidobom mind. Jöhet a változás!