Annyi mindent mondanék, de nem lehet
Fejemben dördülnek a fegyverek
Érzem nem kell mondanom
Erre nem kell alkalom

Kifejezhetetlen..
Kimondva már értelmetlen...

Hunyd le nyugton Nyílt szemed
Lazítsd el mély tekinteted
Sötétben állva, csak rám várva
Titkos testem ölelheted.

Ne érj hozzám.. eltörök
Minden pillanat örök
Gyömbér, szegfű, ambrózia
Friss mézeskalács illata...

Csízmád talpa üti a követ
Szinte Egy egész hadsereg követ.
Vagy íly hevesen szíved dobban?
Forró tested majd felrobban..

Itt a hideg símogat
Csak Ajkad fénye  hívogat,
Fénytelenségemben ez mutat utat
Lelkem Káoszodban kutat..

Zárt ajtódat Puhítanám
Felolvadna egyszer.. talán
Megtapadna csókunk alatt
Minden, ami belül ragadt...

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.