Multkor kimentem a Mikszáth térre, ahogy azt minden kedden 13:00 és 13:43 között tenni szoktam. Otthonról hoztam magammal lecsót (nanyira nem cspíem) és elkezdtem enni egy padon.. zenét hallgattam, galambot etettem ilyen batárnagy rízstömbökkel :D Majd eljött mellettem egy hajléktalan kéregetni. Mondtam hogy sajnálom nem. Aztán jött egy kutya. Akit már a multhéten is láttam ugyanitt. Csapzott pici szürke koszos hatást keltő, piros nyakörvvel a nyakán, de még sose láttam gazdát mellette. Mindig azt feltételeztem hogy az a csöves, de rá se kacsint a kutyára szal nemtudom. Megállt előttem egy méterre, kimerevedett és a szemembe nézett.. Ilyen szépen még soha senki nem kért tőlem semmit. Felálltam, majd nekiadtam a lecsóm.

Később jutott eszembe, hogy a kutyának szívesebben és hamarabb oda adtam volna bármilyen kajám, mint az öreg hajléktalannak, mert úgy érzem a kutya sorsáért mi vagyunk a felelősek, amiért háziasítottuk.. ha mostr kint élne a vadonban farkasként, lehet hogy megtudna élni, de mi háziasítottuk, akkor nekünk kell őt eltartani. A Férfi meg tud tenni a sorsáért...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.