Volt, hogy rágondoltam
Mikor megölel és csókol,
Már sokszor álmodtam
Ahogy lágy hangjával bókol

Vágtyam rá, hogy lássam,
Tapintsam, érezzem,
Azt, hogy a szánk,
 a csóktól vérezzen

-Megkaptam...
Jó volt?
-Csodás!

-Megláttam....
Szép volt?
-Mi más?

Öleltem, pusziltam,
Nyakába ugrottam,
Ameddig csak tudtam,
Magamhoz ragadtam......

Akkor.. Mért bánkódsz?
Látom, hogy vizes a lelked,
Azt ne mondd,
Hogy már csak szeretted?!

-Nem, ez nem így van
Csak az a baj, hogy volt,
Van mi még maradt,
De az illata már holt.

Nem emlékszem rá... Nem érzem már....

Milyen az arca?
-Nem emlékszem, nem érzem...

A hangja?
-Nem emlékszem, nem érzem...

És, hogy ölelt?
-Nem emlékszem, nem érzem...

Rád sokat figyelt?
-Nem emlékszem, nem érzem...

Szeretted egyáltalán??
-Talán...
Szereted egyáltalán?
Biztosan!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.