Érzem, hogy a stressz nincs jó hatással se a testemre, se a gondolkodásomra. Nem érzem magam biztonságban, úgy érzem, mintha üveg szilánkokon lépkednék és ahol pihentetni tudnám picit a lábamat, ott sem szívesen ápolják a sérült lábam, csak hagyják, hogy pihentessem amíg szükséges, aztán húzzak tovább az úton sebesülten. Az lenne a legjobb tudom, ha nem kéne a pihenőre menjek, hogy ápoljanak, de így hozta a sors, belekerültem a szilánkos föld közepébe, muszáj elmenjek a pihenőbe, ahol amúgy is szívesen tölteném az időm, miért ne lehetne lelkesen és boldogan felfogni, hogy ott vagyok, ahelyett, hogy szánakozva, megvetve és rossz érzéssel tűrik. Ha mindez boldogan történne, hamarabb felépülnék, mert nem kéne újra meg újra szilánkos úton járjak. Csak tovább stresszelek, hogy ott nem vagyok a jó helyen.

Elmegy a kedvem mindentől.. Még magamtól is

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.