Elfelejti mindenki a múltat,

Bennem nincs az az érzés ami múltat-

ná az emlékeim...

Túl léptetne érzelmeim-

en, míg én ebből táplálok ihletet,

mást csak a mai nap étke etet..

Én éhenhalnék voltam nélkül,

Elmúlnék felejtett emlékül...

De te, vakként tűnsz el

hisz nem láthatsz csak ésszel,

Ha nem jegyzed meg a pillanatot mi célból éled?!

Ha nem marad róla egy fikarcnyi emléked

sem.. csak elvész az időben tétován,

elvész képzeleted lován..

minden elvész, voltad után......

Már csak vagy... egy színezett tányérban,

mi napról-napra újra hibátlan,

eltávolítja a gyomorgörcs, mi szinte érzetlen

kimossa belőled, hogy többé ne vérezzen...

Ez meddig megy? Hányszor hánysz még moslékot a világba?

A cukrot is eldobod hiába...

Abortusz vagy Bulémia, mind buta ember,

kinek általa létrejövő emléke nem kell...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.