Volt már olyan, hogy mentél egymagad egy utsában és azon kaptad magad, hogy már vagy 10 perce mosolyogsz?? Igen.. leszálltam a buszról és egész hazáig mosolyogtam. Azthiszem ez a boldogság. És jó érzés. Sok sok sikerélményem van mostanában ami olyan simsezen fogalmazva felviszi az életerőm. Pl tegnap jöttem hazafelé egy busszal, 97E volt mert nem volánnal jöttem csak olyannal amiről kucorgón leszállok és apa felvesz. Szóval iylen mozgalmas 10 percenként járó buszról van szó. Az a lényeg..

Felszálltam. Hmm.. de jó lenne ha lenne hely.. nincs kedvem fél órát állni. Meg amúgyis olvasnék vagy zenét hallgatnék. (be is nyomtam fülembe a telo zenét) Áh.. de jó. Ott egy hely. Mmmm egy szőkehajú srác ül ott. világosabb a haja színe mint az enyém. rámnéz. Kék szemei vannak. nagyon világos kék. Gondoltam leülök mellé. Rámnéz, visszafordul. Ránézek, visszafordulok. Játszik a telefonján. Én is elkezdek. Abba hagyta és hátradől. Én is ezt teszem. Elmélyedem a zenében... észreveszem a ruháját. Zöld csőnaciba van, egy nemtudom milyen cipő, elég lazásnak tűnt az öltözete. Ránézek, ő pont viszafordul, mosolygok. Hasonlít rám. Vajon a velünk szemben álló férfi azért mosolyog magában mert azt hiszi rosz kommunikatív tesók vagyunk?? Vagy szimplán részeg? Az is lehet. Mindenesetre épp az anime limera szól... duc duc duc duc.. Huhh.. a rejtélyes srác megmozdult.. párás a ablaküveg. Elkezd rá az ujjával vonalakat húzni. A vonalak betűkké alakulnak, a betűk meg egy szóvá: UKRÁN  Micsoda?? nem feltünésmentesen elolvasom mégegyszer.. UKRÁN... nem változott semmit. Háát.. naggyion de naggyon kiváncsi lettem. Egy srác késői órában édes kis szempár elfutósat játszva mért írja az üvegre h ukrán... muszály tudnom. De most szólítsam le?? Nem.. Észrevettem, hogy akárhányszor a mobilomhoz érek, megnézi mit csinálok rajta. hát.. kapo az alkalmat, megnyitom az üzenetek-et->új írása: Mi Ukrán?:D - és lerakom az ölembe.. ha érdeklem tuti egyből ránéz, ha nem 5 másodpercen belül kitörlöm elkerülve a gázos szitut. Mi lett? Periférikus látásomból észreveszem, ahogy nyúl a zsebébe. Én csak ülök mellette, nézek előre, kicsit mosolygok és zenét hallgatok. Véletlenül se nézek rá. Az nem oylan... nem oylan... nem jó és kész:D Látom, nyomkodja a telefonját.. fél szemmel ránézek, szinte kitörik a szemem nehogy elfordítsam felé a fejem. Látom, lerakja az ölébe. Azt írja: Én ... huhh.. megint egy kielégítetlen válasz.. mi az hogy ő Ukrán.. ? A származása? a neve?? és ezt mért írja fel az ablakra.. hát.. és itt kezdődött el egy olyan beszélgetés, amit én most élő msn nek fogok hívni.. sms-be irogattunk, néha egymásra mosolyodtunk de xcsak fél oldalról, és véletlenül se szóltunk volna egymáshoz. Elkérte az msn címem felvett, ott is beszéltünk, és mellette pltem fél órát és nem hallottam egyáltalán a hangját..:D De nagyon jó volt.. Krisz a neve.

Ma hazafelé pedig vártam a buszra (másik buszra) és unatkoztam. Mellettem ült a buszmegállóban egy szőke hajú lány, elég fiatalnak tűnt.. olvasott valamit. Rákérdeztem miaz.... Valami Gondolkodj boldogan című könyv volt. megmutatta, egy férfiról szól akinek nemtudom mi mert nem nagyon figyeltem, de ilyen képzelt regény volt. Aztán elkezdtünk beszélni, kiderült h egy buszra várunk, buszon is mellém ült, 13 éves kis csaj volt, épp edzésről jött. öt tusázik, Bea a neve. 7-es. ajánlottam neki a sulinkat élsportoló mivolta miatt. tetszett neki amit meséltem róla. Meglehetősen nagy önbizalma volt korához képest. Dehát ezen látszik, hogy mennyivel más a fejlódési idejük a pestre járó és a vidéki iskolákban tanuló diákoknak. Nekem igazán most kezd csak megjönni az öbnizalmam... de még nem késő...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.