A szabadság, ami összeköt minket.
2013.07.25. 10:50
Álmok kergetése helyett most az egyszer élek. Még nem ismerem ezt az életformát, de szerintem tanulható. Még nem tudom megszokni az el nem múló perceket, a visszatérő csókokat, a kezet, ami mindig ott van. Még zavaros a víz, amiben ülök. Nyújtod a kezed felém, próbálsz megtanítani úszni, csak előtte még nyelnem kell egy nagyot. Menni fog. Mert ez most más. Életrevalóbb.Mert idevezettek az utak, hogy legyen lehetőségem ezt értékelni. Másképp esély se lett volna rá. Látom magam mögött a felégetett utat, ami egykor a mindent jelentette. És már kitisztulva gondolok rá. Nem fáj, csak ott van. Kegyetlen egymásba marások, reszkető félelmek, túláradó érzelmek, a mindennapos hiány. Egyszer csak elég volt és másra vágytam. Így ébredtem egyik reggel, pedig talán még nem is akartam.És most itt vagy, mert itt kell lenned. Úszni tanítasz, az életnek nevezett vízben, én meg próbálok jó tanuló lenni. Talán menni fog, mert ott vagy, ha süllyedni készülnék. És ez most olyan nekem, mint a levegő. Szükség van rád, mert akkor jöttél, mikor épp feladtam és elengedtem és azt mondtad soha többé nem mész el. A szabadság, ami összeköt minket. Ez nem enged elveszni a sötétségben és ez tart életben is. Nincsenek összeütközések, véres csaták, szótlan napok. Megértésből építünk házat, őszinteséggel festjük ki és szerelemmel otthonosítjuk be. És imádom ezt az életnek nevezett valamit, amiről már nem csak beszélünk, mert napról napra továbbhajt és megmutatja, hogy milyennek kellett volna mutatnom magam a kezdetektől fogva. Nem fojtom el magam, nem küldök hamis mosolyokat feléd és már tudom mi az igazi őszinteség. Már a múltamtól se sajnálok semmit. Minden az enyém és ma már boldogan nyitom ki az emlékek szobáit. Ma már be tudom csukni az ajtót, miután beköszöntem. Tudom, korai még ilyen nagy dolgokat mondani, de valaki egyszer nekem azt mondta, ne hallgassuk el az érzelmeink, mert azzal nem csak magunkat várattatjuk és csapjuk be, hanem azt az életet is megváltoztatja, amit nekem szánt a sors. Azért élünk, hogy szeressünk, hát ne vesztegessük el egyetlen percét sem, hogy kimutassuk, egy lélek magával ragadott! Nem mindenkinek elég egy élet, hogy megtalálja a társát, de ha úgy érezzük meg van, ne hezitáljunk a társadalmi nézetek vagy saját aggályaink miatt visszafogni magunkat! Hosszú ideje bolyonghatunk az évek, évszázadok nagyságában, lehet, hogy csak minden 2000. évben találunk egymásra. Ezért ha érezzük, hogy ő az, adjuk át magunk az érzésnek, és bízzunk őszintén! Nem fog bántani, hisz ő az. Akit már régebb óta ismerek és tudom, hogy hozzám tartozik. Becsüljünk meg minden kedves szót, tettet, ami önzetlenül értünk történik, ne csak adni tanuljunk meg, hanem fogadni is! A szeretet nem egy játék. Ez az élet célja, oka, értelme. De nem kell hátra hagyni a játékosságot, nem kell korlátok mögé zárnunk magunkat,vagy a párunkat! A szerető lélek úgyis vissza talál hozzánk és azt mondja majd: köszönöm, hogy bíztál bennem és vártál rám! Óriási ajándékot kaptam: tapasztalatot. Amennyit csak tudok, adni fogok belőle és elvárom, hogy te is megoszd velem a tiéidet! Nem kell mondjam, hisz tudom, hogy érzed, de minden nap emlékeztetni akarlak rá: Szeretlek!!
És ezzel meg akarom köszönni, hogy viszont szeretsz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://wiki.blog.hu/api/trackback/id/tr785425662
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.