Volt már olyan, hogy mentél egymagad egy utsában és azon kaptad magad, hogy már vagy 10 perce mosolyogsz?? Igen.. leszálltam a buszról és egész hazáig mosolyogtam. Azthiszem ez a boldogság. És jó érzés. Sok sok sikerélményem van mostanában ami olyan simsezen fogalmazva felviszi az…

*Suliba menet (végre volt nálam toll meg papír)Sétálsz, és egyedül vagy.Egy hang cseng a füledbe,Jobb,ha ma mindenki békén hagy,Pedig nincs még itt az este.Az eső is zuhog, ó vigye az ördög.Óriás tócsákat lépkedsz keresztül,Minden pillanatod céltalan töltöd,És reményt…

Elfelejti mindenki a múltat,Bennem nincs az az érzés ami múltat-ná az emlékeim...Túl léptetne érzelmeim-en, míg én ebből táplálok ihletet,mást csak a mai nap étke etet.. Én éhenhalnék voltam nélkül,Elmúlnék felejtett emlékül...De te, vakként tűnsz elhisz nem láthatsz…

Írtam tegnap a buszon egy verset.. de most nincs kedvem felgépelni.. talán később.. most simsezni akarok, meg enni. csak nővérem van itthon. De vele nem beszélek. Mármint tegnap előtt összevesztünk.. nem részletezem, aztán most olyan.. nem direktbe nem szólok hozzá csak nincs mit…