Mostanában előfordul, hogy nem fürdöm elalvás előtt )persze csak ha nincs dolgom később. Pedig ez nekem mindig is sokat jelentett... ?ég olyan állapotomban is, amire másnap nem emlékszem, akkor is fontos volt a testi, de ezzel főleg a lelki megtisztulás..

Ma nem akarok tiszta lappal indulni.. Folytatni szeretném amit elkezdtem. Megnyugszom úgy igazán ha a közelemben vagy. Szépnek és érdekesnek találom magam. Érezlek.. Érzem magamat benned, és éreztelek téged magamban. Aktus nélkül is.. Éreztem ahogy a lelkünk eggyé válik.. És ebben az egységben boldogak. Kicsit mintha a másik felem lennél. Nem tetszik ahogy élsz. Amivel töltöd az időd. De az, ahogyan, amilyen felfogással. Akár mondhatnám, olyan mintha én születtem volna meg benned, csak más-más környezet téged olyanná tett, amilyennek kívülről látlak, de érzem, hogy mi belül egyek vagyunk/voltunk/lehetünk. Nem tudom ezt az érzést az időben elhelyezni. A hóesésben én láttam azt akit mutatsz. Nem te voltál.. de ezt mutattad, én ezt elfogadtam.. Nem volt váratlan.. Azt mondják a találkozásokat a lelkel előre megbeszélik, mielőtt tényleg találkoznánk (testileg) egymással. Megijedtél. Én is sokszor megijedek tőled. De szükségem van a másik felemre. Benned megláttam önmagam. Értem a döntésed, nálad a gyertyafénynél hívtalak Téged, de nyughatatlan vagy. Félsz. Pedig csak el kéne engedd, ki kéne nyitnod az eszed (erkölcsöd, viselkedésed, szokásaid) Celláját, hogyx szabadon érezhess!! Hisz ezért vagyunk a földön. Megkell tanulnuk igazán szeretni. Értem a cigid gesztusát, amit akkor gyújtottál, mikor közölted velem, hogy nem szabad hogy köztünk bármi is legyen.. és te nem dohányzol. Tudom. De most előttem mégis rágyújtottál, hogy lássam, ez neked egy nehéz falat.. Köszönöm.. de hazudsz.. Én készen állok. Kinyílt a rács.. Hagyd hogy találkozzunk. Odabent. Csak hagyd, magad érezni! Álmunkban találkozunk és lefekvés előtt indulunk. Mire a test szunnyad, mi már egymás társaságát élvezzük. Csak érezz!!

(és perceken belül érkezik a hívásod, amiben eldől minden.. :)

Még annyi mindent mondanék, de em fér ki a szémon, a mélbye vadul zúgó szemeidet, vadul megcsodálom, Forró vasként lgetsz bőrömbe, Napsütésben télre vágyva állok a... Hóesésben nyárrsa várva a Füstfelhődben állok.. Olvasd ki a szememből, Mielőtt füstös ajkad meg nem ől. didergő kezed remeg, de nem engeded, hogy meglássam benned, Hol érintelek? Forró páka.. Ledermednek csontjaim, pedig nem is fázom..
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.