Rendszerint 10 másodpercen belül "bejön", az ezt kísérő érzetek egyénenként változhatnak. A testet általában elönti egy bizsergető hullám, ami olyan érzéssel jár együtt, mintha az agy "átkapcsolna egy másik hullámhosszra".A kezdeti fázist rendszerint enyhe stimuláltság jellemzi, ez később nyugodt, szemlélődő hangulatba alakul át, amelyet kellemes közérzet, esetleges befelé forduló tendenciák jellemeznek. Kb. 2-3 óra múlva elmúlik, az enyhe befolyásoltság érzete azonban több napig is eltarthat.Gyakran előfordul a szemek és az orrjáratok enyhe szárazsága, a kezdeti fokozott nyálelválasztást követően a száj kiszáradása, torokirritáció és köhögés, továbbá a vizelési inger gyakoribb jelentkezése. Ritkábban előfordulhat rosszullét, hányás, hasmenés vagy székrekedés is. Rendszerint étvágygerjesztő hatást vált ki. Nagyon magas dózisok elfogyasztása egyes személyeknél koordinációs zavarokat, ataxiát és reszketést, továbbá mellkasi fájdalmakat, szédülést vagy ájulást eredményezhet. Ha valaki "enyhén túlszívja" magát, annak egyetlen jele, hogy "bealszik", azaz álomba merül. A történelem során még nem dokumentáltak egyetlen cannabis okozta mérgezéses halálesetet sem. Hosszútávú, mértéktelen fogyasztása komoly légúti, emésztőrendszeri és pszichikai károsodásokhoz vezethet. A mértékletes fogyasztásnak ezzel szemben nincs észrevehető káros hatása. Figyelembe véve, hogy a kender füstje a dohányéhoz hasonlóan számos káros égésterméket, karcinogén anyagot tartalmaz, a dohányzással kapcsolatos figyelmeztetések egy része nagy valószínűséggel itt is érvényes (ráadásul a kender füstje háromszor annyi kátrányt, és egyes karcinogén anyagokból 50 százalékkal többet tartalmaz, mint a dohányfüst). Megjegyzendő, hogy az erős dohányosok napi 20-40 szál cigarettájával szemben a "masszívan" füvezők is csak napi 6-8 szálat szívnak el (bár az is igaz, hogy a slukkokat rendszerint jóval mélyebben és hosszabban tüdőzik le, mint a dohányosok). Boldogság, kedélyesség, megnövekedett fogékonyság, az egymás közti kommunikáció elmélyülése, egymás fokozottabb megértése (könnyebben "le lehet venni", miről is beszél, mire gondol a másik), szabad képzettársítások, szokatlan asszociációk, a képzelet játékai, egy különleges, "mögöttes" valóság érzékelése, a környezet olyan részleteinek észrevétele, amelyekre normális állapotban a használó nem figyel fel, jobb vizualizáló készség, megváltozott időérzékelés (percek óráknak tűnhetnek), változások a tér- és mélységérzékelésben, az érzékletes élmények gazdagodása (a hang- és ízérzékelés szubjektív aspektusai gyakran különös mértékben javulnak), könnyebb a gondolatokba belehelyezkedni, átélni és megérteni őket. Magasabb dózisoknál előfordul, hogy a használó nem tudja magát folyékonyan kifejezni, mert a rövidtávú emlékezet zavarai miatt a mondat közepén elfelejti, mit is akart mondani (a figyelem nem marad meg a mondandónál, hanem folyamatosan ugrál tovább más tárgyakra - "fluktuál", ezért az elkezdett mondandó feledésbe merül, irrelevánssá válik). Gyakoriak a hirtelen hangulatváltozások: a féktelen jókedvet minden átmenet nélkül elmélyült csend válthatja fel. A használók gyakran érzik úgy, hogy megnövekedett a spontaneitásuk és a kreativitásuk. Egyes használók szerint a drog fokozza a szexuális élvezetet. A cannabis pszichés hatásai nagyrészt a drogot használó személy lelkiállapotától függnek. A drogot fogyasztó személy lelki állapota és külső környezete nagyban befolyásolják a drog hatását. Emiatt a drog zilált lelkiállapotú egyénekben, illetve nem megfelelő környezetben negatív élményeket is kiválthat. Előfordulhat félelem és szorongás, depresszió, ingerültség, rosszullét, fej- vagy hátfájás, szédülés, a figyelem tompulása, zavartság, letargia, illetve egyfajta nehézség-, gyengeség- vagy fáradtságérzet. Súlyosabb esetben felléphetnek tájékozódási zavarok, érzékcsalódások, paranoid téveszmék, sőt egyes esetekben pánik, az önkontroll elvesztése, végső esetben akut pszichózis is.
Még nem tisztázott, hogy mi okozza az ilyen szélsőséges válaszreakciókat. Egyes feltételezések szerint a drog kihozhatja a fogyasztókból a már eleve bennük lappangó pszichózist (mintha gyufát dobnának egy lőporoshordóra). A fokozottan veszélyeztetett fogyasztók kiszűrésére ma még nincsenek elterjedt, jól használható módszerek, így a drog első kipróbálásakor a használók többsége "zsákbamacskát" játszik. A fű az arra hajlamos emberekben nemcsak robbanásszerűen, hanem lassan, fokozatosan is felszínre hozhat különféle mentális zavarokat. Újabb kutatások szerint azoknál a személyeknél, akik serdülőként használtak cannabist, nagyobb valószínűséggel alakul ki később skizofrénia, mint az átlagpopulációban. Hatása a fogyasztást követő 24 órán keresztül kimutatható, annak ellenére, hogy maguk a fogyasztók nem érzik a befolyásoltságot. A szer hatásaihoz az idő múlásával hozzá lehet szokni. Ez egyrészt a fiziológiás tolerancia, másrészt pszichés tanulási folyamat eredménye: a használó megtanulja kontrollálni a szer egyes hatásait. A kezdetben riasztó vagy kellemetlen hatások (gyors szívverés, remegés, izgalom) és az ezek miatt kialakuló paranoid gondolatok idővel eltűnnek, a drog használója lassanként megtanul "együtt élni" a szerrel, azaz képes a szer hatása alatt is ugyanúgy kommunikálni, cselekedni, viselkedni a mindennapi életben, mint egyébként (belsőleg persze gyökeresen másképp élheti meg az adódó szituációkat). Klinikai megfigyelések alapján arra jutottak, hogy egyes, cannabist rendszeresen fogyasztó fiataloknál az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő bizonyos negatív személyiségjegyek: apatikus állapot, nehezebb alkalmazkodás a mindennapi élet feladataihoz, a hosszútávú tervek kivitelezése iránti érdeklődés elenyészése, magasabb frusztrációs szint, nehézségek a rutinszerű munkavégzés, illetve új dolgok sikeres elsajátítása terén. Ezek a fiatalok hajlamosak a visszahúzódásra, az életben való szemlélődő, passzív részvételre, és gyakran vonzódnak a gyerekekre jellemző, ún. mágikus gondolkodásmódhoz. Az amotivációs szindrómát sokan sokféleképpen magyarázták, és nem egyértelmű, hogy valóban a marijuana hatásáról van-e szó. Egyes kutatók szerint a marijuanafogyasztás nem oka, csak kísérőjelensége az egyébként is kialakuló viselkedésformának (a fű hatása jól "passzol" a passzív, szemlélődő életvitelhez). A drogot napi rendszerességgel használók mintegy felénél függőség is fellép. A leggyakoribb elvonási tünetek: ingerültség, nyugtalanság, álmatlanság, rossz közérzet. A cannabisszívók többsége dohányzik. A drog rendszeres használói általában felhagynak az alkoholfogyasztással, sőt, néha kifejezett ellenszenvvel viszonyulnak az alkoholhoz, mint "butító" szerhez. Viszont nagy százalékuk megpróbálkozik más pszichedelikus drogokkal, pl. LSD-vel. Hosszú idő óta hallani arról az elméletről, miszerint a marijuana az első lépcsőfok a kemény drogosok karrierjében: aki kipróbálja, az menthetetlenül a pusztulás útjára lép, egyre keményebb drogokkal próbálkozik, míg végül eljut a heroinhoz (és az elkerülhetetlen halálhoz). Ezt az adatok nem támasztják alá: túl sok olyan cannabisfogyasztó van, aki nem lépett tovább a keményebb drogokra. Érdemes megjegyezni, hogy abból a tényből, miszerint a heroinisták közül sokan használnak/használtak cannabist, nem vonható le az a következtetés, hogy a cannabis használata a heroinhoz vezet (ez kb. olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy mivel a heroinisták többsége fogyasztott életében alkoholt, az alkoholfogyasztás a heroinhoz vezet).

Ha valakit elmélyít a téma: http://www.desk.nl/~gris/Kiado/sister/kender/faq.htm

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.