Ma se lesz szép napunk.. ma sem borul virágba a mező és tölti ki élettel kopárságát.. egyedül zöldell a rét és hívogatja lakóit, melyek megszépítik, de idővel elhagyják őt.. ha beköszönt a tél, az állatok elvonulnak, hó lepi el, melyet csak a tavasz olvaszt le... az idő gyógyítja és éleszti fel újra földim. Nyáron sok a vidámság, a futó népek, rövid éltű virágok, nővények, de ismét jön a tél, és csak érzem, hogy elmentél.. minden eltűnik ismét, egyedül maradok, maradnak a kalandok, de nem ölel az időn kívül senki át.  Csak a szél fújja rám porát, havát... rajtam boldog minden, de én vagyok aki alattuk felelősséget vállal az egész összetartója.. ha nem lennék, vagy nem így lennék, ők se lennének, vagy nem így lennének...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.